A macskaleucosis világszerte elterjedt megbetegedés, amely macskák között fordul elő, más fajú állatokban azonban nem telepszik meg. A nyirokszövetek, -szervek megbetegedésével jár, időnként daganatképződést indukálva. A betegségre bármely korú, fajtájú, és nemű macska fogékony. A vírus érintkezéssel terjed, esetenként a magzatba is átmehet. A klinikailag tünetmentes, illetve vírusürítő macska lényegesen több van, mint az, amelyik már a tüneteket is mutatja.
A betegség általában 2 évesnél idősebb egyedekben, a nyirokcsomók duzzanatában, valamint fokozatos lesoványodásban, vérszegénységben, étvágytalanságban, veseproblémákban, illetve bélelzáródásban jelentkezhet. A betegség folyamán a nyirokcsomó, a lép, a máj daganatos megnagyobbodása észlelhető.
A betegséggel szembeni eredményes védekezés igazából az immunizálás (Leucocell vakcina). Ez főleg akkor fontos, ha macskánk kijáró, vagy ha kandúr, és előszeretettel verekszik (területvédelem, illetve a párzó nőstények megszerzése). A leucosis elleni vakcina 1 éves védettséget biztosít az állatnak. A vakcinázás elmulasztása azonban könnyen a fertőződés kialakulásához vezethet. A macskaleucosissal gyakran együtt jelenik meg a macska-AIDS, amely szintén gyógyíthatatlan megbetegedés.
Sajnos a már megbetegedett állatokat meggyógyítani nem lehetséges, a gyógykezelés eredményessége az állat immunológiai hátterétől is függ. Az állatgyógyászatban megjelent egy úgynevezett deutérium-csökkentett, 2 literes kiszerelésű, palackozott szénsavas víz (VETERA DDWR), amely tumornecrosist, azaz daganatsejt szétesést és elhalást eredményez. Ezzel a vízzel való itatás során, a leucosisban szenvedő macskák állapotának javulását észlelték.
Mindenképpen fontosnak tartjuk a betegséggel szembeni évenkénti vakcinázást, hiszen a betegséget sokkal könnyebb megelőzni, mint azt gyógyítani.
Összeállította: Dr. Sütő András Kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos