Sokan meglepődhetnek a cím hallatán, mert ugye olyanról mindenki tud, hogy egy ember szorong, esetleg pánikbeteg, nem mer az utcára menni, és állandó halálfélelme van, de hogy ilyen az állatok esetében is létezzen, azt nem sokan tudják, pedig létező, és nem is kis probléma.
Embereknél, ha ez kiderül, akkor szakorvosi segítséggel lehet javítani, sőt akár teljesen fel is lehet oldani a szorongást és a félelmet, de mit tegyünk, ha állatunk ilyen problémával küzd?
Kedvenceink szorongásos, esetenként pánikrohamokban megnyilvánuló problémái több okra is visszavezethetőek, és különböző tünetekben nyilvánulhatnak meg. A macskák nagyon érzékenyek arra, – különösen akkor, ha egykék – ha eddig megszokott életvitelükben bármilyen változás lép fel, ami őket kellemetlenül érintheti. Ilyen lehet például egy másik fajtárs megjelenése, egy idegen személy beköltözése, ha kisbaba érkezik a családba, ha nem kapja meg a kedvenc eledelét, ha kicserélik azt az ülőgarnitúrát, vagy kidobják azt a fotelt, ami az ő kedvence volt, és nem találja a helyét. Probléma lehet, ha nem kapjuk meg az ő általa megszokott almot a kereskedésben, mert akkor egyszerűen elveszti a szobatisztaságát, és egyszerűen nem hajlandó az új almot használni. Ugyanez vonatkozik a tasakos, konzerv, vagy szárazeledelekre is. A macskák ugyanis könnyen függővé válnak egy íztől, egy színtől, vagy egy adott minőségű árutól is.
A kutyák talán nem ennyire „szeszélyesek”, de az ő esetükben is kialakulhatnak félelmek. Leggyakrabban az autótól, és a petárdázástól félnek. Az előbbi oka lehet, ha megunt kedvencként a kocsiból az út szélére kidobva végzik egy nyirkos téli hajnalon. Ilyenkor az utolsó emlékük a gyorsan tovaszáguldó autó, ami megmaradhat az emlékeikben. A petárdázás következtében fellépő hanghatásoktól pedig először elkezdenek nyálazni, majd eszüket vesztve, akadályokat nem ismerve ámokfutásba kezdenek, és gyakran hihetetlen távolságokat képesek megtenni. Ha kölyökkorban éri őket valamilyen sérelem, például valaki csak úgy heccből megrúgja szerencsétlen állatot, aki történetesen munkásruhát visel (ez csak
hasonlat, nem célzás!!!), akkor felnőttként is fog erre emlékezni, és akkor már, ereje teljében megtámadhat minden munkásruhát, viselő embert, függetlenül attól, hogy az illetőnek semmiféle rossz szándéka nincs vele szemben.
A leggyakrabban előforduló félelem azonban mégis az állatorvostól, az állatorvosi rendelőtől, illetve az állatorvosi beavatkozásoktól való félelem. Ilyenkor összehúzzák magukat, igyekeznek minél kisebbnek látszani, és úgy remegnek, mint a nyárfalevél.
Ezen tünetek megelőzése, csökkentése és megszűntetése érdekében fejlesztett ki egy cég külön macskák, és külön kutyák részére egy speciális folyadékkal teli párologtatót. Ennek lényege az a felismerés, hogy az anyakutya/anyamacska emlői között lévő faggyúmirigy által termelt feromon a kölykökben biztonságérzetet vált ki. Hatására az ijedt kis állat megnyugszik és az idegen, akár félelmet keltő ingerek ellenére is biztonságban érzi magát, így neki mer indulni a nagyvilágnak, hogy tapasztalatot gyűjtsön és felfedezze az ismeretlent, valamint elsajátítsa a fajra jellemző válaszreakciókat. Kutatások igazolják, hogy a feromonok csitító, ugyanakkor bátorító, bíztató hatása a felnőtt állatokban ugyanúgy érvényesül, mint a kölykökben. Ezek a speciális feromonok ugyanakkor mind az adott egyed érzelmi állapotát, mind pedig a környezetben lévő állatokhoz és emberekhez fűződő viszonyát képesek alakítani.
Ennek a természetes feromonnak a szintetikus változatát használják ebben a párologtatóban, amit ugyanúgy a konnektorba kell dugni, mint a hagyományos párologtatókat. Egy „töltet” egy kb. 50-70 m2-es zárt helységre elegendő, átlag 4 hétig.
A készítmény használata eredményes, mert megteremti a kiegyensúlyozottság érzését, hatóanyaga kifejezetten fajspecifikus, azaz a kutya változat csak kutyára, a macska változat csak macskára hat, emberre, vagy más fajú állatra viszont semmilyen hatással nincs. Könnyen alkalmazható, hiszen az állat hangulatát a környezetbe juttatott hatóanyag alakítja.
Összeállította: Dr. Sütő András Kisállatgyógyász szakállatorvos