Ugrás a tartalomra

Tippek, tanácsok · Utazás

Ha módunkban áll, és megtehetjük, vigyük magunkkal nyaralni kedvenceinket. Ez azonban nem is olyan egyszerű feladat, érdemes erre előre felkészülni.

Ha kocsival utazunk, tegyük azt a kora reggeli, hűvös, forgalommentes időben. Az autóban hamar felmelegszik a levegő, és könnyen fennáll a hőguta veszélye. Ezért mindig vigyünk magunkkal egy – lehetőleg jól zárható – üvegben friss vizet, hosszabb utak esetén gyári száraz tápot (nem romlik, könnyebben kezelhető), és használjuk ki az autópályán a leállósávok, illetve a pihenők adta lehetőséget egy kis megállásra. Ilyenkor a kutyákat meg lehet sétáltatni, mindamellett szükségüket is el tudják végezni. Fontos, hogy ezeket a „nyomokat” tüntessük el, vigyünk magunkkal erre a célra használatos gyűjtőzacskókat és kislapátot. (Macskák esetében alomtálat, jó nedvszívó képességű alommal.)

Egyes állatok nem nagyon bírják az utazást. Számukra „utazó tablettát” fejlesztettek ki, ami egy kis nyugtatót tartalmaz. Ezt az utazás megkezdése előtt beadva állatunk elalszik, és könnyen átvészeli az utazás fáradalmait. Fontos, hogy az állat nyugodt legyen a tabletta beadásakor, különben előfordulhat, hogy a tabletta nem hat úgy, ahogyan azt mi szeretnénk. Az autóban való utazáshoz fokozatosan hozzá lehet szoktatni kedvencünket. Először csak kisebb távokra vigyük magunkkal, majd az utazás időtartamát fokozatosan növelhetjük. Így, a korábban az utazástól ódzkodó kutya is könnyen megszoktatható. Közvetlenül az utazás előtti órákban lehetőleg már ne adjunk állatunknak enni az esetleges rosszullétek, és a hányás megelőzése érdekében.

Ha az autóban légkondicionáló van, használjuk ki, de ne vigyük túlzásba, mert mind mi, mind állataink megfázhatnak, és kötőhártya-gyulladást kaphatnak. Ugyanilyen tüneteket okoz, ha megengedjük, hogy kutyánk a nagy meleg miatt a lehúzott ablakon kihajolva utazzon. Bármilyen meglepő, de előfordul.

Ha állatunk nyugodt, és szófogadó, úgy az utastérben szabadon is utazhat (de csak a hátsó ülésen, hogy a vezetőt ne zavarja), nyugtalan állatot célszerű szállítókosárban szállítani, nehogy balesetet okozzon. Manapság már nagyon sokféle kapható. Ezek műanyagból készülnek, jól tisztíthatók, fertőtleníthetők. Nem engedik át a nedvességet, oldalukon (egyes típusoknál a tetejükön is) szellőzőkkel vannak ellátva, sőt, a biztonsági övvel lehet őket rögzíteni is.

Vasúton, hajón, repülőn, héven, buszon, villamoson, és egyéb tömegközlekedési eszközön az állatok szállítása csak viteldíj ellenében megoldható. Kutyáknál póráz, nyakörv és szájkosár használata kötelező!! A nyakörvre kulcsmásolónál készíttessünk az állat nevét, valamint telefonszámunkat tartalmazó kis bilétát.

Ha külföldre utazunk, fontos, hogy kutyánk rendelkezzen veszettségoltással, amely érvényessége nem lehet egy évnél régebbi! Ellenkező

esetben könnyen visszafordíthatnak bennünket a határról, és az nagyon kellemetlen. Maximum 3 nappal az elutazás előtt kérjünk állatorvosunktól kiviteli engedélyt. Ő megvizsgálja az állatot, és amennyiben mindent rendben talál, ezt az okmány kitölti, és lepecsételi. Ezzel, valamint az érvényes oltási könyvvel már utazhatunk.

Ha repülőn utazunk, a fedélzetre a kistermetű kutyákat, és macskákat az erre a célra kifejlesztett műanyag bokszokban felvihetjük a fedélzetre (ennek maximális mérete 45x35x20 cm). A nagyobb termetű állatokat a poggyásztérben helyezik el, megfelelő méretű szállítóládákban, amelyeknek vízhatlannak, ütésállónak, és megfelelően szellőztethetőnek kell lennie. Jó, ha kedvencünk megszokott takaróját is betesszük a ládába, a biztonságérzet miatt. Ha már nem láthat bennünket, legalább érezhesse az „otthoni illatokat”. Az utazás feltételeiről mindenképpen jóval az utazás megkezdése előtt érdeklődjünk az illetékes reptér információs irodájánál. Egyes országokban kötelező a hat hónapos karantén. Ez esetben megfontolandó, hogy kitegyük-e tortúrának kedvencünket.

Előfordulhat, hogy járványveszélyes időben elrendelhetik élő állatok behozatali tilalmát, ilyenkor érdeklődjünk a hatósági állatorvosnál, illetve az illetékes nagykövetségen.

Összeállította: Dr. Sütő András Kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos

Letöltés PDF-ben

← Vissza: Tippek, tanácsok